A Bereg fővárosának, Vásárosnamény vasútállomásának, a Nyíregyháza-Vásárosnamény vonalnak és a Mátészalka-Vásárosnamény-Záhony vonalnak a története   Vásárosnaményt a térség és a város múltjával foglalkozó írások, annalesek „ősidők óta lakott hely”- ként emlegetik. Tárgyi leletek is tanúskodnak arról, hogy a honfoglalást megelőző időktől, az újabb kőkortól kezdve, emberlakta vidék. A város a Nyírség és a Szatmár-beregi-síkság peremén, a Tisza két oldalán elterülő település, a Bereg központjaként vált ismertté. A XV. század második felében mezőváros volt. Az Alföldet az északi hegyvidékkel összekötő kereskedelmi útvonal és a fontos tiszai átkelőhely mellett fekszik, ezért gazdasági, közlekedési, közigazgatási és kulturális szerepe miatt jelentősége fokozatosan nőtt. A település fejlődése a II. világháború után felgyorsult, évtizedeken át járási székhely volt. 1979 január elseje óta viseli a városi rangot.   Vásárosnamény fejlődésében ugrásszerű változott két vasútvonal átadása. A Nyíregyházáig tartó 61 km-es helyiérdekű vasutat 1904. december 13-án adták át. Nem sokat kellett várni a következő vonal megnyitására sem. 1905. szeptember 27-én készült el a 87 km hosszú Nagykároly-Mátészalka-Csap vonal.   A vasútvonalak építése a városok fejlődésében nagy szerepet játszottak. Így nem véletlen, hogy a községek is igyekeztek szorgalmazni a fővonalakat összekötő, mellékvonalak építését.   A Nyíregyháza-Vásárosnamény vonal 1904 októberére épült meg. Októberben Kádár Gusztáv műszaki tanácsos hajtotta végre a pályabejárást. Műszaki részről 1904. december 12-én került hitelesítés a 61 km-re, másnap hivatalosan is átadták az utazóközönségnek. Napi két vonatpár bonyolította a forgalmat. A menetrend a következő volt.   Nyíregyházáról indult:          07:15 és 17:27 Vásárosnaményba érkezett:     10:52 és 20:34   Vásárosnaményból indult:        03:31 és 13:03 Nyíregyházára érkezett:           06:39 és 16:40   Szatmár megye és Nagykároly városa a megye nyírségi falvait tervezte összekötni. A Nagykároly-Csap  vonal kiépítésével 28 falut terveztek a vasúti forgalomba bekapcsolni. A kereskedelmi miniszter az említett vasúthálózat felmérési engedélyét már 1897-ben megadta. Több pályázat közül Nagykároly városa Cs. Lázár Elemér helyi lakos tervét fogadta el, s adta meg az előmunkálati engedélyt a Nagykároly-Mátészalka-Vásárosnamény-Záhony csatlakozással a csapi állomás vonalára a szabványos nyomtávú helyi érdekű vasút megépítésére.   A terv megvalósításához szükséges pénzösszeg nem állt rendelkezésre, bár a megye és Nagykároly város adta a legtöbb támogatást. 1900 nyarán Dr. Bartos miniszteri titkár vezetésével hat nap alatt bejárták a leendő pálya nyomvonalát. Arra a közös véleményre jutottak, hogy az építésnek technikai és földrajzi akadálya nincs. A bejárás alatt a községi elöljárók nyilatkoztak, hogy ki mennyivel járul hozzá az építéshez. Vásárosnamény vezetői úgy döntöttek, hogy 20.000 koronát különítenek el, a nemes célra. A szükséges 5.900.000 korona azonban nem jött össze, így 1901-ben felvették a kapcsolatot a budapesti székhelyű Gregerson és fia nevű céggel, akinek a Magyar Királyi kereskedelmi miniszter 84478/801. sz. alatti leiratban engedélyezte, hogy Cs. Lázár Elemér mérnök terveit a cégre átruházza.   1905 nyarán az építkezés befejeződött és szeptember 26-án öt óra alatt végezték el a műszaki bejárást, természetesen immár vonattal. A műszaki átvevő bizottság munkája abból állt, hogy minden állomáson megálltak és megnézték az épületeket, átjárókat, majd indultak tovább a következő állomásra. Az elkészült vasútvonalon két vonatpár indult naponta. Álljon itt az első hivatalos menetrend.   Nagykárolyból indult:     4:54 és 16:20 Csapra érkezett:               9:23 és 21:45   Csapról indult:                 3:20 és 15:45 Nagykárolyba érkezett:    8:31 és 20:02             A két átadott vasútvonallal megszűnt a közlekedés korábbi egyirányúsága Beregszász felé. A megépült vasútállomás mellé szállodát is emeltek, elkészült az iparvágány is az 1868 óta működő dohánybeváltóhoz. A vasútnak köszönhetően szeszfőzde, téglagyár és egy fűrésztelep is épült Naményban.   1944-ben a menekülő német csapatok felrobbantották a vasúti sineket, a fűtőházat, a víztornyot és a raktárat is.   A két vonalon a 70-es évek elején kezdődött az átállás a gőzvontatásról, a diesel vontatásra.   A két vonal 100. évfordulója alkalmából emléktáblákat helyeztek el az állomás épületén.          A 100. évforduló utáni idő, majdnem a bezárást is jelentette Mátészalka-Záhony között. A menetrendben a 111-es számúnak feltüntetett vasútvonal is bekerült azok közé a vonalak közé, ahol meg akarták szüntetni a vasúti személyszállítást. De hála istennek, erre nem került sor!